|
"Van néha úgy, hogy egy pillanat
egy néma kézfogás emléke megmarad.
Szívdobbanás, mit nem érthet senki más.
Semmiség, mit nem téphet senki szét."
"Ha könnyes a szemed és lángol a szád,
jusson eszedbe én gondolok rád!
Ha úgy érzed senki sem szeret,
nyugodj meg én mindig itt leszek Neked!"
A fájdalom nem gyógyul
A fájdalom túl valódi
Ez túl sok, nem törölheti el az idő
Nem hittem volna de te itt hagytál engem
Egyedül maradtam egy sötét veremben.
Megtanultam miattad igazán szeretni
Rád gondolni és rengeteget szenvedni.
Hosszú az élet, de már élni is félek.
"Furcsa napok furcsa óráiban egyedül bolyongunk, összezavart testtel, rosszul működő emlékezettel. Menekülünk a nappaltól egy furcsa, részeg éjszakába"
"Olyan csend van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani - Váci M."
"Olyan a csend, olyan néma, hogy fel kell zokognom néha. -Váci M."
"Megfordulok,- de merre menjek? Hiszen Te nem vagy már sehol! Soha, sehol már meg nem lellek, s mindig itt leszel valahol. -Váci M."
Én nem tudom: mi van velem?
Csak a Szív dobog bennem,
Furcsa tűzben ég a testem,
Ha Rád gondolok.
Én nem tudom: mi van velem?
Csak a hiány erősödik bennem,
Csak a lelkem kíván erősebben,
Mert Rólad álmodok.
És nem tudom: mi lesz a Vég?
Hogy kegyes-e hozzám az ég?
De a szívem furcsa lángban ég,
Mert Hozzád utazom.
És nem tudom: mi lesz ezután?
Mozdulatom is elakad sután,
Csak vigyorgok zavartan és bután,
Mikor Veled találkozom.
És talán rám mosolyog szemed,
Melynek kékjében elveszek,
És nem húzod el kezed,
Ha érte nyúl a karom.
Talán lelkem megtalálhat már,
Hisz oly régóta vártam Rád,
Mindig Rád, régen már!
Én így akarom.
Élj, ahogy akarsz,
Ne úgy, mint más
Tedd, amit akarsz,
Ne legyél más.
S ha egyszer mégis,
Úgy érzed: fájt!
Búcsúzz el tőle,
De sohase bánd...
"Olyan szomorúnak látszott alvás közben, minet egy barátságos kéz, amit épp nem lehet elérni"
"Ő ott hordozta csodamély szemében a fáradt mának minden bánatát"
"Az évek összekuszálódnak köröttem, mint a láncszemek. Úgy vergődöm sorsomba zárva, mint bordák közt a szív remeg"
"Már nem is tudtam, mit mondjak neki. Nagyon ügyetlennek éreztem magam. Nem tudtam, hogyan férkőzzem hozzá. Olyan titokzatos világ a könnyek országa - Kis herceg"
"Az életet látom, mint képet és színjátékot, tartalmától megfosztva, leegyszerűsíte. Ezúttal azonban az élet kétségbeejtett az üres kereteivel"
"Segíts, hogy elfeledjem amiért érdemes élni:-s kötözz be engem: testem, lelkem sebes"
Önámítás az ígéretekről.../
Ha ígérsz valamit, aztán nem tartod be, majd újra ígérsz és megint nem tartod be, akkor ezután nem az a helyes, hogy többet már nem ígérsz, hanem az, hogy a jövőben betartod szavad. Hiszen ha megfutamodsz (és azt választod, hogy a jövőben nem ígérsz), hogyan fogsz ígéretet betartó emberré válni? Ha mégis így teszel, csak látszólag cselekszel bölcsen, de a valóságban megrekedtél a megbízhatatlan ember szintjén, s emellett még igaznak is hiszed magad, mondván: "nem ígértem semmit..."
Tatiosz: A szív törvénye
Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet, annak eszköze: az emberség.
Tatiosz: A másik ember megértése
Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el.
Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.
Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása: önzés � legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
